Cappuccino: minden, amit tudni érdemes róla

A cappuccino eredetét sokan rosszul tudják, ugyanis ez a fajta kávérecept nem Olaszországból, hanem Ausztriából származik. Történt ugyanis valamikor a XVII és XVIII-ik századforduló során, hogy egy kávéházban a fekete nedűt cukorral, tejszínnel, fűszerekkel és tojással kezdték kínálni, a tetejére pedig tejszínhabot nyomtak. Az ital villámgyorsan a helyiek kedvence lett és azért is különleges volt, mert a színe eltért az addig megszokottól: egy szerzetesrend palástján található, barna színű kapucniéhoz hasonlított, és erről nevezték el: Kapuziner Kaffee, vagyis Kapucnis kávé.

A receptúra mára már nagyon sokat változott, és jelenleg ahány hely, annyiféle cappuccino-t lehet inni. Az eredetileg fennmaradt, hagyományos készítési mód szerint az alapja presszó kávé, amelyet felöntenek gőzölt, habosított tejjel. A barista tudomány fejlődésével megjelent az úgynevezett mikrohab, amely sokkal krémesebb, mint a sima tejszínhab, így jobban elvegyül a kávéval. Vannak helyek, ahol a tejszín tetejére csokoládéport, vagy fahéjat szórnak, ez is ízlés kérdése.

Otthon rendkívül egyszerű az elkészítése ennek a krémes fekete élvezetnek: a legtöbb modern kávégépen már van kimondottan cappuccino funkció, így egyetlen gombnyomást követően már a csészében is landol az ital. Sima eszpresszóból is elkészíthető, ha van kéznél tejhabosító. Minél lágyabb ízvilágot szeretnénk, annál több tejre lesz szükség, de ökölszabályként használható az is, hogy ugyanannyi kávéhoz ugyanannyi tejet kell önteni, és persze a tetejéről nem hiányozhat a tejszínhab.

A kávé minősége ugyanúgy kulcsfontosságú, mint a sima eszpresszó esetében, hiszen nagyban meghatározza a végeredmény ízét. Mivel a cappuccino egy lágy ízvilágú ital, ezért érdemes frissen őrölt, 100% arabica kávéból készíteni hozzá a fekete nedűt. Célszerű sötét pörkölésűt választani, hiszen attól kapja meg az erőt és a karakterességet.
Azoknak sem kell lemondaniuk a cappuccino élvezetéről, akik kapszulás kávéfőzővel rendelkeznek, hiszen több gyártó is készít ma már ilyen kellemes és finom italalapokat.

Egy igazán különleges ital: az ír cappuccino

Az íz cappuccino megszületésének története egészen elképesztő. A feltalálója Joe Sheridan volt, aki 1942-ben a le Foynes-i repülőtéren üzemelő étterem szakácsa volt. Egy vihar miatt vissza kellett fordulnia egy repülőgépnek, amely nem rég szállt fel onnan. Ekkor már tudni lehetett, hogy hosszú éjszaka elé néznek az utasok, így az étterem felkészült azok fogadására.
A szakács szerette volna meglepni az utasokat egy különlegességgel, ezért a kávéhoz egy kevés ír whisky-t és barna cukrot adott, majd tejszínhabbal öntötte fel. A vendégek teljesen meglepődtek az italt kóstolván, mígnem az egyikük megkérdezte, hogy mi ez. Joe csak annyit mondott, ez az ír kávé. Az étterem ettől kezdve állandó tételként feltette az étlapjára ezt az újdonságot, de ahhoz, hogy világszerte ismert legyen, még bő tíz évet kellett várni. A feltalálója az ötvenes években kiköltözött Amerikába, így sikerült az amerikaiak széles közönségével is megismertetni az ír kávét.

Az ír cappuccino elkészítése rendkívül egyszerű. Szükség van egy felmelegített pohárra, amelybe 2 kanál barna cukrot kell szórni, rá először kávét, majd kb. 2,5cl ír whisky-t tölteni és egy teáskanál segítségével a tejszínt belecsorgatni.

Egyes receptek eltérnek ettől. Van, aki előbb karamellizálja a cukrot, mielőtt hozzáadja a kávét, ilyenkor hőálló pohárra van szükség, ami kibírja a cukor meggyújtását. Mások kemény tejszínhabot nyomnak a kávé tetejére, amelyet csokiporral, vagy szerecsendióval hintenek meg.
Bárhogy is igyuk a cappuccino-t, egy dolog biztos: egyaránt felmelegíti a testet és a lelket, valamint lehetőséget ad arra az elkészítése és az elfogyasztása, hogy egy kicsit kizökkenjünk a mindennapi rohanásból, megálljunk egy pillanatra és élvezzük a kávéfogyasztás minden pillanatát.